Előző bejegyzésünkben egy hidrofor rendszer méretezéséről írtunk, amely egy önfelszívó szivattyúval biztosítja vízigényünket. Ez a rendszer jelenleg csak egy lábszeleppel, vagy egy visszacsapó-szeleppel lett kiegészítve. Egyszerre használva nem ajánlott mind a kettő szerelvény, mivel jelentős ellenállást okoz a rendszerben, és nincs sok értelme két visszacsapó-szelepnek. A szivattyúnk így most a hálózati áramforrásra közvetlenül csatlakozik. Ez azért előnytelen, mert a szivattyút állandó felügyelet alatt kell tartani, és még a különböző káros hatások ellen sincs védve.

Az egyik automatizálási forma a nyomáskapcsoló hidrofor tartállyal. Itt szólnék pár szót a hidrofor tartályról:

A hidrofor tartály egy zárt tágulási tartály, és a rendszer “stabilizálásra” szolgál. Mivel egy nyomáskapcsoló már kevés víz távozása esetén is elindítja a szivattyút, egy hidrofor tartállyal kiegészítve biztos nyomást ad a rendszernek, amely stabilabbá teszi a nyomáskapcsoló működését.

Az újabb tartályokban egy gumimembránt helyeztek el, ez különíti el a levegőt a víztől. A szivattyú elindításával a gumimembránba a víz beáramlik, és addig tágul, amíg képes rá. Ez átmeneti víztárolóként is működhet. Mivel a levegő összenyomható, így a beáramló folyadék helyet szorítva magának, össze is nyomja a levegőt, és egy állandó nyomás keletkezik. Amint újra kinyitjuk a csapot, a nyomás már képes eltávozni, és a gumimembránból kinyomja a vizet.

 A nyomáskapcsoló két nyomásérték között szabályozza a szivattyút. Amint a hidrofor rendszerben nyomásesés történik (például megnyitnak egy csapot), és az esés elérte az indítási nyomást, akkor a készülék automatikusan működésbe hozza a szivattyút. Amint a csapot elzártuk, az áramlás megszűnik, és a készülék ezt érzékelve kikapcsolja a szivattyút.

Nyomáskapcsoló be,- illetve kikapcsolási értékeinek szabályozásának módja

a) Csavarja fel teljesen az 1-es anyacsavart
b) A 2-es csavarral szabályozza be a bekapcsolási értéket
c) Ezután az 1-es csavarral a kikapcsolási értéket állítsa be

tovább ….